Ismerjük meg Papadopulosz Petkova Adrianát

1. Honnan ered a nyelvtudásod, mi indokolta a nyelvválasztás?

Szófiában születtem, a családunkból sokan jártak Magyarországon és sok szépet meséltek erről az országról. A nagyszüleim például 1936-ban jártak itt, és még évtizedekkel később is mesélték nekem, milyen csodálatos volt Budapest. A háborús években /1944-45/ édesapám Pécs közelében szolgált, sok magyar szót megtanult, kíváncsi volt a magyar emberekre. Voltak magyar nyelvkönyvei és szótárai, amelyekhez rendszeresen visszatért, még 83 évesen is. Nagyon szerette a magyar nyelvet. Mindig mesélte nekem, hogy milyen kedvesek a magyarok, milyen jó gazdák és milyen szép az ország. Ez beépült a tudatalattimba, de 22 éves koromig eszembe sem jutott, hogy magyarul tanuljak.

Tanultam más nyelveket, franciát az óvodában, oroszt és angolt az iskolában és az egyetemen, itt még latinul és lengyelül is tanultam, magánúton belekóstoltam a németbe, a törökbe és a spanyolba is. A nyelv maga a csoda, benne rejlik a népek lelke, gondolkodása. Mint általában a gyerekek, én is imádtam idegen nyelven énekelni, verset mondani, számolni.

Végül is, a magyar nyelvet nem választottam, az csak így alakult. Későbbi férjemmel együtt tanultunk az egyetemen, és amikor összeházasodtunk, természetesen jött a döntés, hogy megtanulom az ő anyanyelvét. Pontosabban, hogy megtanulom használni, mert szerintem túlzó kifejezés az, hogy valaki tud egy nyelvet, helyesebb azt mondani: használja.

2. Miért lettél tolmács/szakfordító?

Mert ez érdekes jó játék, és még fizetnek is érte.

Természetes módon kezdtem fordítani és tolmácsolni, eza két kultúra szinkronizálása, egyeztetése, összevonása és beolvasztása a saját életünkbe - bolgár-magyar kétnyelvű családunk mindennapjainak fontos része. Szeretem ezt csinálni, egyik számomra fontos hozadéka a tolerancia és a megértés állandó gyakorlása.

A gyermekeim kétnyelvűek, az életünk két nyelven zajlik, ki szoktunk mondani mindent apa- és anyanyelven is! A lányom kiskorában teljes természetességgel azon a nyelven írt nekem arról, hogy ki keresett telefonon, amelyen az ismerős beszélt. Nagyon precíz volt. A fiam is mindig azon a nyelven válaszolt, amelyen szóltunk hozzá, valahogy automatikusan ez történik most is. Emellett a férjemen keresztül - aki korábban maga is fordított és tolmácsolt - megtapasztaltam, hogy ez egy nagyon izgalmas munka, van benne dinamika, játék, tudás, kreativitás, gyors döntéseket kell hozni munka közben, mindig van újdonság és izgalom.

3. Van-e olyan nyelv, amit még szívesen elsajátítanál, és ha igen, miért? Mi vonzz benne?

A világ összes nyelvét szeretném ismerni, hiszen akkor bele látnék minden nép gondolkodásába és lelkébe. Csodálatos lenne… Mesebeli tulajdonság és mesterség.

4. Van más szakma/hivatás, amiben életed során kibontakoztál, vagy szívesen választanál? Mesélj erről.

Sok szakmám van, tanárként kezdtem el dolgozni, történelmet és világnézetet tanítottam, de most is gyakorolom a bolgár illetve orosz nyelv tanítását, ugyancsak középiskolában oktattam idegenforgalmat és idegenvezetést. Voltam szállodai és éttermi üzletvezető, irodavezetőként is dolgoztam az utazási szakmában. 1999-ben a magyarországi bolgár alkotó értelmiségiekkel létrehoztuk a Bolgár Kulturális Fórum egyesületet, 2012-ig ennek voltam az elnöke. Rendezvényeket, kétnyelvű kiadványokat, gyermekprogramokat szerveztünk. Mindegyik munkámat szerettem, mert felfedeztem benne azt, amiért szerintem érdemes csinálni.

5. Mi motivált abban, hogy belépjél az MFTE-be?

A szakmai szervezeteknek manapság mindenhol nagyon fontos a szerepük, a mi kis munkaterületünknek nagy szüksége van érdekképviseletre, szabályozásra, tapasztalatcserére, kollegiális légkörre, fejlődési lehetőségre.

6. Szerinted, mi lenne egyesületünk legfontosabb célja, feladata?

Gyakorlatilag ezek, amiket felsoroltam. Én úgy érzem, a mi szervezetünk sokat nyújt a tagoknak, jók a rendezvények és a kezdeményezések: a továbbképzés, a tapasztalatcsere, a szakmai előadások.

7. Meséld el tolmács/fordítói életed egyik legviccesebb / legfurcsább élményét.

Sok kis édes történetem van, ezért is szeretem ezt a munkát, sosem lehet unatkozni. Az első, amely most eszembe jut, egy miniszteri megbeszélésen történt. Minisztereknek tolmácsoltam, természetesen új szoknyában egy hatalmas bőrfotel szélén egyensúlyozva. Csinos szerettem volna lenni, csak nem tudtam mennyire veszélyes dolog, ha a divatos anyag a fényesre suvickolt bőrrel találkozik. Amikor odahajoltam a mikrofonhoz, a fotel elegáns drága felületén el kezdtem csúszni az asztal alá. Szerencsére félúton elakadtam, mert a magas sarkú cipőm beakadt az asztal lábába. Az egész akrobata trükk alatt folyamatosan beszéltem, és a környezetem is rezdületlen arccal fogadta az előadást, nyilván a tolmácsi igyekezetemnek tulajdonították furcsa hullámzó mozgásom. Ők persze nem tudhatták, amit én: csak a szerencsén múlt, hogy nem az asztal alatt végződött a történet.

8. Van-e példaképed? Ki az, és miért?

Több olyan kollégánk is van, akiktől sokat tanultam, és hálás vagyok nekik az átadott tudásért és tapasztalatért. Ilyen például Faber András, akitől több előadást is hallottam az egyesületi rendezvényeken és a BME Fordítóképzésen, ottani tanáraim közül kiemelkedett még Kárpáti György. Sok hasznos dolgot hallottam még a szakmáról Schaffler Györgytől, többek között az egyesületi rendezvényeken. Bolgáros kollégáim közül sokat tanultam Grebenár Zsuzsától. Végül, de nem utolsó sorban csodálatos dolog, hogy mindig sokat tudtam tanulni a férjemtől és a gyermekeimtől is.

9. Mely emberi tulajdonságot tartod a legértékesebbnek szakmánkban?

A jóindulatot, a toleranciát és a realitásérzéket.

10. Mit csinálsz legszívesebben a szabadidődben?

Mindig valami mást. Szépirodalmat fordítok, járok úszni, tornázni, biciklizek, kertészkedek, utazom.

11. Szakmai szempontból, mi a legnagyobb erényed/ erősséged, mi az, amit mások tőled eltanulhatnának/ amiben másoknak segíthetnél?

A megfelelő odafigyelés a felkészülésre egy adott munkára, a pozitív gondolkodás és a jóindulat, a nyugalom, a nyelvtudás és a téma ismerete.

12. Mi az, amiben még szeretnél fejlődni?

Mindenben, de főleg a szókincs gyarapodásában, ebben segítenek a szépirodalom és a sok olvasás. A nyelv gyorsan fejlődik, változik – nyomon kell követni.

12+1     Ha bárkitől bármit kérdezhetnél, ki lenne az a személy, és milyen kérdést tennél fel neki?

Nagyon kíváncsi vagyok mindenkire – ki miért és hogyan tanult nyelveket, mikor és hogyan használja őket és így tovább. Sok kollégát ismerek látásból, de nem tudok róluk sokat, jó lenne, ha mindenki mesélne egy kicsit saját magáról is…

 

2016. augusztus 26.