1. Honnan ered a nyelvtudásod, mi indokolta a nyelvválasztás?

Édesanyám lengyel, így születésemtől fogva kétnyelvű környezetben nevelkedtem. Esetemben tehát a második nyelv nem is annyira választás vagy érdem, hanem szerencsés adottság.

2. Miért lettél tolmács/szakfordító?

Ez viszont már tudatos választás volt. Az emberek, kultúrák összekapcsolása, a kommunikáció és az együttműködés elősegítése kiskoromtól fogva érdekelt és motivált. A lengyel és magyar kulturális közegben egyaránt otthonosan mozgok, ám látom a lényegi különbségeket is – úgyhogy mindig is inspirációt éreztem egyfajta híd-szerepre, hogy segítsem az embereket megértetni egymással.

3. Van-e olyan nyelv, amit még szívesen elsajátítanál, és ha igen, miért? Mi vonzz benne?

Nagyon érdekel az arab nyelv és kultúra, főként a mentalitás mássága okán. Minden nyelvből rengeteget lehet tanulni, és izgalmas kihívás lenne mélyebben megismerkedni ezzel a távolinak tűnő, ám a látszat ellenére mégis közeli kultúrkörrel.

4. Van más szakma/hivatás, amiben életed során kibontakoztál, vagy szívesen választanál? Mesélj erről.

Szerencsés vagyok, mert sok mindenben kipróbálhattam magam az utóbbi 25 évben. Hosszú ideig Lengyelországban éltem, ahol megalapítottam, majd közel 15 évig vezettem a Krakkói Magyar Centrumot, a világ első nem állami magyar kulturális intézetét. Több mint 300 rangos kulturális programot szerveztünk Lengyelországban és Magyarországon, úgyhogy a program-, és rendezvényszervezés szakmai fogásait sikerült magas szinten elsajátítanom. Újságíró iskolát is végeztem, évekig dolgoztam cikkíróként hazai napilapok és színházi folyóiratok rovatainál. Szakképesítéssel rendelkező idegenvezető vagyok, szeretem lengyel csoportoknak megmutatni gyönyörű városunkat, Budapestet. Ám a kabintolmácsolás mellett a legnagyobb szerelmem a színház, ebből a témából írtam a doktori értekezésemet is. Az évek során dolgoztam dramaturgként, színikritikusként és hivatásomnak máig központi eleme a színpadi szaktolmácsolás, valamint műfordítás. Legnagyobb büszkeségem, hogy több tucat dráma-fordításomat játsszák a hazai színházakban, és hogy a lengyel és magyar színházi élet legnagyobb kiválóságainak volt szerencsém tolmácsolni.

5. Mi motivált abban, hogy belépjél/miért maradtál tagja az MFTE-nek?

Igen fontosnak tartom a szakmát összefogó tömörüléseket, egyesületeket. A minőség és magas színvonal biztosítása érdekében nagy szükség van összefogásra és egyfajta közös álláspont kidolgozására – ezt az MFTE-hez hasonló szakmai érdekképviseletek keretében látom a legkönnyebben megvalósíthatónak. A szolidaritás és lojalitás véleményem szerint ennek a munkának elengedhetetlen feltétele.

6. Szerinted, mi lenne egyesületünk legfontosabb célja, feladata?

Az összefogás és szakmai érdekérvényesítés. A szakmai újdonságok nyomon követése, a jól működő külföldi minták elsajátítása, a hasonló nemzetközi szervezetekkel való együttműködés – egyszóval a hazai piac megreformálása, átalakítása egy új szakmai stratégia mentén. Évtizedes elmaradásunk van nem csupán a nyugati, de a közép-európai fordítói és tolmácspiacokkal szemben. A tolmács és fordító szakma - más területekhez hasonlóan - mindenütt önmaga dolgozza ki saját méltóságának és megbecsülésének feltételeit, ebben még van hová fejlődni.

7. Meséld el tolmács/fordítói életed egyik legviccesebb vagy legfurcsább élményét

Adam Michniknek tolmácsoltam lengyelről magyarra a Lengyel Intézetben. Pódiumtolmácsolás volt, Michnik mellett állva közvetítettem a szavait. A dél-amerikai társadalmi modellekről, puccsokról és elnyomó rendszerekről beszélt, majd minden átmenet nélkül hirtelen a pepperóni jött szóba. Mivel tolmácsolás közben előfordul, hogy „automatába váltok”, gondolkozás nélkül lefordítottam a „pepperonizmust”, szó szerint úgy, ahogyan Michnik mondta. Pár perccel később kapcsoltam, hogy Michnik dadog… és valójában a peronizmusról beszélt. Hála Istennek az egész tolmácsolás annyira gördülékenyen ment, hogy a közönség nem vette észre a bakit – akik pedig észrevették mosolyogva megbocsátották 

8. Van-e példaképed? Ki az, és miért?

Nicole Kidman A tolmács című filmből biztos jó reklám lenne . A viccet félretéve: nincs kifejezetten egy személy, aki példaképem lenne, de például nagyon szeretek férfi kollégákkal dolgozni, mert az óriási szakmai tudást „tárolni” is képesek és mindig higgadtak a kabinban – legalábbis nekem ehhez volt eddig szerencsém. Felnézek Schaffler György kollégámra, aki velem ellentétben nem „otthonról hozta” a lengyelt, ám mégis irigylésre méltó hatalmas szókinccsel és memóriával rendelkezik.

9. Melyik emberi tulajdonságot tartod a legértékesebbnek szakmánkban?

A nyelvi profizmus mellett az alázatot, a háttérben maradás képességét, a nélkülözhetetlenség láthatatlanságának művészetét.

10. Mit csinálsz legszívesebben a szabadidődben?

Utazgatok vagy az otthonunkat rendezgetem. Hobbim a kínai térrendezés művészete és a keleti asztrológia, szeretem a zenét és a nagy vizeket 

11. Szakmai szempontból, mi a legnagyobb erényed, erősséged, mi az, amit mások tőled eltanulhatnának, amiben másoknak segíthetnél?

Minden alkalommal komolyan és gondosan felkészülök minden munkámra, szakmai szótárakat szerkesztgetek, honlapokat böngészek – de gondolom, minden kolléga így van ezzel. Emellett azt hiszem a legnagyobb erősségem a lelkesedés és egyfajta színpadi erő – lehet, hogy ez a színház szeretetéből is fakad nálam, mindenesetre olyan energiával és lélekkel szoktam közvetíteni mások szavait, hogy többször odajöttek már hozzám, hogy átütő erejű volt a tolmácsolás.

12. Mi az, amiben még szeretnél fejlődni?

A memorizálásban. Többször kell megjegyeznem ugyanazokat a fordulatokat, mert kiszelektálja az agyam a nem használt szakkifejezéseket – ebben még van hová fejlődnöm.

12+1 Ha bárkitől bármit kérdezhetnél, ki lenne az a személy, és milyen kérdést tennél fel neki?

A néhai lengyel pápát, II. János Pált faggatnám a Vatikán titkairól .

2016. augusztus 29.